A Bourbon Vanilla Tallow Balm, Megmondom Hogy Mire Jó

Azt hiszem, a szekrény tetején van. Vagy a fürdőszobai polcon. Nem is tudom. Csak azért keresem, mert a kezem olyan száraz, mint a talaj a nyári kertben, és ez a kis krémes dolog az egyetlen, ami nem hagyja úgy érezni magam, mintha pikkelyes hüllő lennék. A Bourbon Vanilla-s tallow balm. Igen, marhazsír. Tudom. Hallom a gondolatodat. De komolyan, valahogy működik. A tél megöl, és a radiátor mellett ülök, a szomszéd tévéje hallatszik a falon át, és az ujjaim körül a bőr már megint repedezni kezdett. Szóval igen, a tallow balm. Ez a francia, legeltetett marhából készült zsíros krém. Megkentem vele az arcomat is múlt héten, amikor olyan volt, mint a csiszolópapír. Most meg... hát, nem az.

Hogy Került Tallowa Az Arcomra

Soha nem gondoltam volna. Azt hittem, ez valami hipster hóbort, vagy valami nagymama receptje, amit újra feltúrnak. De aztán múlt novemberben, egy csütörtök este, olyan kilenc óra körül, teljesen ki voltam égve. Az arcom úgy viselkedett, mintha idegen lenne a testemtől. Piros, viszkető, száraz. Kipróbáltam már mindent a polcon. A drága hidratálókat, a hámlasztókat, a csodaszereket. Semmi. Aztán valahol, talán egy komment szekcióban, láttam valakit, aki a tallow-ról beszélt. Marhazsír. A konyhában használt cucc. Az arcodra. Az első gondolatom az volt, hogy "fúj". De a második az, hogy "na és?". Kattintottam egy Etsy bolt linkjére, ahol ezt a Bourbon Vanilla-s változatot árulják. A leírás szerint "luxus textúrára" verték. Azt írták, olyan, mint a bőrünk saját zsírja, ezért szívja magába mélyen. Rendeltem egy kis üvegcsét. Kíváncsiságból. Azt hittem, egyszer kipróbálom, aztán a hátsó polcra kerül a többi kísérleti anyag mellé.

Aztán megjött. Kis üveg, egyszerű címke. Kinyitottam. Nem olyan szaga van, amire számítottam. Nem az a tipikus, édes, mesterséges vanília. Inkább... meleg. Ilyen picit fűszeres. Bourbon vanília, azt írják. Olyan, mintha a nagymamám sütijének a szaga keveredne valami faillattal. Nem rossz. Megyek vele a fürdőszobába, és az ujjammal kiszedek belőle egy adagot, kb. mint egy borsónyi. Hideg. Aztán dörzsölgetem a tenyerem között, hogy felmelegedjen. Változik. Olyan lesz, mint egy könnyű, habos krém. És akkor rá az arcra.

Itt jön a furcsa rész. Nem zsíros. Vagyis, de, zsír, de nem úgy tapad rá, ahogy gondolnád. Mintha... eltűnne. Beszívódik. Nem hagy olajos réteget, mint azok a vastag éjszakai krémeim. Csak puha. Puha az arcbőr. És nem húzódik. Reggelre semmi nyoma. Csak az, hogy az arcbőröm nem viszket, és nem olyan vörös. Vártam, hogy kipattogjak tőle. Semmi. Na, ez volt a nagy meglepetés.

A Napi Zsírozás – Hogyan Csinálom

Nincs nagy ceremónia. Nem ülök le szertartásszerűen. Általában este, miközben várom, hogy a sorozatom új része betöltődjön. A kanapén ülök, a lámpa félhomályban, a macska az ölemben. A kezem megint száraz, mert mostanában állandóan mosakodom. Szóval előveszem azt a kis üveget a dobozból a kávézóasztalon. Kinyitom. Kiszedek belőle valamennyit. Mennyit? Azt hiszem, két borsónyit. Egyet a bal tenyerembe, egyet a jobb tenyerembe. Dörzsölgetem. Felmelegszik. Aztán rá a kezekre. Főleg a kézfejemre, a csuklómra, az ujjaim közé. Belemasszírozom. Néha az alkaromra is, az is száraz. Vagy a sarkamra, ha épp mezítláb vagyok és érzem, hogy durva.

Várj, hol is tartottam? Ja, a rutin. Szóval a kezek után, ha az arcom is száraz, akkor még egy pici. Nagyon kevés. Olyan, mint egy rizsszem. A tenyerembe, felmelegítem, és óvatosan rá az arcra. Nem dörzsölöm, csak felkenem. Az orrom körül, a homlokomon, az államon. A szemem alá is, de óvatosan. És kész. Addigra a sorozat már elkezdődött. Nem kell több idő. Néha reggel is, ha nagyon hideg van kint, és tudom, hogy a szél majd megcsapja az arcom. Akkor csak egy nagyon vékony réteg. Nem zsírosít, de megvéd.

Amióta ezt csinálom, azóta nem repedeznek a kezeim. Komolyan. A múlt héten a gyógyszertárban vettem kézkrémet, mert elfelejtettem a tallow-ot a munkahelyre vinni. Semmit nem ért. Visszatértem ehhez. A szájam sarkai sem száradnak ki úgy, mint régen. Pedig az rémálom volt. Most csak ha érzem, hogy feszül, ráteszek egy csipetnyit.

Miért Nem Zsíros, Ha Zsír?

Itt kell elmesélnem valamit. Amikor először olvastam róla, azt hittem, hogy egy zsíros, nehéz maszk lesz. De nem. Azt írják, hogy a marhazsír szerkezete nagyon hasonló a mi bőrzsírunkéhoz. A szérumhoz, vagy minek hívják. Ezért a bőrünk felismeri, és szívja magába. Nem úgy ül a tetején, mint egy olajfolt. Ez valami biológia dolog. Nem értek hozzá. De tapasztalatból mondom, hogy igaz. A sima zsíros kenőcsök, amiket a gyógyszertárban kaptam a pikkelysömörre (igen, az is van nekem néha a könyökömön), azok tényleg zsírosak maradnak. Ez nem. Ez eltűnik. Beépül. Olyan, mintha a bőröm megenné.

A Bourbon Vanilla illat meg... hát, nem zavaró. Nem marad meg az ágyneműn, vagy a pólón. Csak egy finom, meleg érzést hagy maga után. Nem is illat, inkább érzés. Stresszoldó, azt írják. Talán az is. Nem tudom. De amikor bekened, és érződik az a meleg, picit édeskés valami, az tényleg nyugtat. Kicsit olyan, mint amikor forró csokit iszol egy hideg napon. Belülről melegít. Ez kívülről.

A textúrája meg, miután felmelegítetted... olyan, mint egy könnyű tejszínhab. Nem olyan, mint a vaj. Inkább... levegősebb. Ez a "whipped", a felvert dolog. Sokat számít. A sima tallow keményebb, mint a vaj a hűtőből. Ezt meg felverik, hogy könnyű legyen. Okos megoldás.

A Bőröm Pár Hét Tallow Balm Után

Mit mondjak? Nem lett tökéletes. De sokkal jobb. A téli sebhelyek a kezeimen, amik mindig visszajönnek, azok most szinte eltűntek. Az arcomon a száraz, piros foltok helyén most normális bőr van. Nem fényes, nem zsíros, csak... normális. Nem kell alapozót használnom, hogy elrejtsem a pirosságot. Ez hatalmas változás.

A legnagyobb döbbenet a könyököm volt. Allergiás vagyok valamire, és néha kipattog a bőröm, viszket, pikkelyesedik. A doki pikkelysömörre gyanakodott. Kaptam rá kenőcsöket. Segítettek, de nem gyógyítottak meg. Aztán egy különösen rossz napon, amikor megint piros és viszkető volt, rákengettem a tallow balmot. Nem vártam csodát. Másnap reggelre a viszketés nagy része elmúlt. A pirosság is lecsökkent. Most már minden este bekenem, és azóta nem jött vissza. Ez nekem a legnagyobb jel. Nem az a szép bőr a divatmagazinokból. Hanem az, hogy nem viszket, nem fáj, nem húzódik.

Megrendeltem már a második üveget. Az elsőt kifogyasztottam. Aztán vettem egyet anyumnak is karácsonyra, mert ő is szenved a száraz kezekkel. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani. Valószínűleg azt, hogy "fiam, ez zsír". De majd meglátja.

Gyors Kérdések, Amiket Megszoktam Kapni

A marhazsír tényleg jó az arcra? Hát, én két hónapja használom, és nekem bevált. Azt írják, hogy a szerkezete nagyon hasonló a saját bőrzsírunkéhoz, ezért a bőr felismeri és jól hasznosítja, mélyen be tud szívódni. Nem úgy, mint egy idegen olaj. Nekem logikusnak hangzik, és a gyakorlatban is működik.

Nem dugja el a pórusokat? Én nem tapasztaltam. Sőt, mivel mélyen hidratál, talán még kevesebb a zsíros fényesülésem is, mert a bőrömnek nem kell túltermelnie a zsírt, ha már kapja kívülről. De ez csak egy tipp. Nálam nem okozott pattanásokat vagy fekete pontokat. Mindenkinél más a bőr, persze.

Milyen illata van a Bourbon Vanilla tallow balmnak? Nem az a klasszikus fagylaltos vanília. Inkább egy melegebb, kicsit fűszeresebb, talán fahéjasabb érzés. Bourbon vaníliának hívják, ami egy fajta vanília. Olyan, mint egy nagyon finom sütemény illata, de nem túl édes. Nagyon kellemes, és nem marad meg erősen. Csak egy finom, enyhe érzés.

Szóval igen. Ha a bőröd a tél ellen hadakozik, és semmi sem hozza rendbe, lehet, hogy érdemes kipróbálni ezt a tallow balm dolgot. Nekem bejött. Nem vártam volna. De most már nem is akarok nélküle lenni. A kis üveg itt van az asztalomon, és ha érzem, hogy kezdődik a száradás, csak nyúlok érte. Egyszerű.