A Bourbon Vanilla Tallow Balm: Amiattam a Bőrömet Télen, és Ez Segített

Itt volt megint a január. A hideg. A radiátorok recsegése. És az arcom, ami úgy nézett ki, mintha valaki finomcsiszolópapírral törölgette volna. Komolyan. A szájam körül, az orrom mellett – minden száraz, feszült, és néha még piros is. Próbáltam mindent. A La Roche-Posay Cicaplast-ot, ami mindenki szerint zseniális. Nekem semmit nem csinált. A Cerave vastag krémjét. Olyan volt, mintha műanyagréteget kentem volna magamra, és alatta továbbra is viszketett minden. Egy este, talán kettőkor, a fél lábszáram aludt, a TV-ben valami régi sorozat ment halkon, és csak görgettem az Etsy-t. Így találtam rá erre a dologra. Egy francia kisüzembe készült, bourbon vaníliás illatú tallow balm-ra. Zsírból. Marhazsírból. Az első gondolatom az volt, hogy: tényleg? De a bőröm már annyira nem érdekelte, hogy kipróbáljak bármit. Rendeltem egy kis üvegcse téglával.

Hogyan Került Tallow a Képemre

Hát, nem úgy kezdődött, hogy "ó, igen, a marhazsír, a végső megoldás". Inkább úgy, hogy kétségbeesés. A téli levegő, a fűtés, a sok kézmosás – a kezeim is hasonló állapotban voltak, mint az arcom. Krémes kézkrémek? Használtam egy csomót. A Neutrogena Norvég Formulás. Jó, de két óra múlva mintha el se kentem volna. A Nivea kék dobozos. Klasszikus, de nekem nem jött be, ragacsos maradt. Aztán olvastam valahol egy kommentet, hogy a tallow, azaz a marhazsír, nagyon hasonló szerkezetű az emberi bőrünk saját zsírjához, a sze bumhoz. Ezért szívja be igazán mélyen a bőr. A francia készítmény meg főleg, mert legeltetett marhákból van, és fel van verve, hogy könnyebb legyen a textúrája. Mondom, elég szkeptikus voltam. Azt képzeltem, hogy valami zsíros, nehéz cuccot fogok magamra kenni. De a bourbon vaníliás illatleírás megfogott. Olyasmi volt, mint amikor a hotelben Denverben a fürdőszobában volt egy nagyon drága szappan. Nem is a szappanra emlékeztet, inkább a hangulatra. Na mindegy, ez egy teljesen más téma.

Mit Csinál Pontosan Ez a Bourbon Vaníliás Cucc

Megjött a csomag. Apró üvegcse, nagyon cuki. Kinyitottam. Az illata... hát. Nem tudom leírni. Vanília, de nem az a mű, édes cukrászda vanília. Melegebb. Kicsit... puhább? Bourbon, azt írta. Nem iszom bourbont, szóval nem tudom. De kellemes. Nagyon kellemes. A textúrája meglepett. Nem volt zsíros. Olyan, mint egy nagyon könnyű, de gazdag vajkrém. Fel volt verve, ahogy ígérték. Elkentem egy keveset a kezemen. Hideg volt az ujjaimtól. Aztán szinte azonnal eltűnt. Nem hagyott zsíros réteget, nem csillogott a bőröm. Csak... puha lett. És nem feszült. Ez volt az első "óóó" pillanatom. Este bekentem az arcomra is, egy vékony rétegben. Féltem, hogy reggelre pattanásaim lesznek, mert hajlamos vagyok a zsírosabb T-zónára. De semmi. Reggel az arcom sima volt. Nem fényes, nem zsíros. Csak hidratált. Mintha végre megszólalt volna valami a bőrömben, ami azt mondta: "oh, köszi, ezt vártam". A száraz foltjaim az orrom mellett másnapra már sokkal nyugodtabbak voltak. Nem az a csodaszer hatás, ami egy éjszaka alatt mindent megold. De egy hét után éreztem a különbséget. A finom vonalak a szemem mellett... nem tűntek el, de kevésbé voltak kiemelkedőek. A bőröm rugalmasabb lett. Nem húzódik, ha mosolygok.

Pár Hét Elteltével

Most már vagy a második üvegcse tetejénél járok. Télen ez lett a esti rutinom alapja. Néha még napközben is, ha nagyon száraz a levegő, teszek egy kis pontot a legszárazabb helyekre. A térdem és a könyököm, amik örök háborúban vannak a hideggel, szintén megkapták. Azok is sokkal jobbak. Nem az a "csillogó, tökéletes" bőr, amit a reklámokban látunk. Hanem az az egészséges, normális állapot, amit elfelejtettem, hogy létezik. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy egyáltalán nem zsírosít. Teljesen beszívódik. Ha valaki azt mondaná, hogy zsírt ken magára, én is furán néznék. De ez nem olyan. Ez olyan, mintha a bőröd saját, egészséges védőrétegét pótolnád. A kis Etsy shop, ahonnan rendeltem, teljesen normális volt, gyorsan feladták, francia címkével érkezett. Semmi extra, pont annyi, amennyi kell.

Venném Megint?

Igen. Már majdnem elfogyott, és tuti, hogy rendelek még. Nem mondom, hogy ez mindenki számára a csodaszer. De ha valakinek a téli időszak egy állandó, száraz bőrű küzdelem, és unja már, hogy a vásárolt krémek nem hatnak... akkor szerintem megér egy próbát. Nem olcsó, de nekem egy kis üveg is sokáig elég, mert nagyon kevés kell belőle. És sokkal hatásosabb, mint a drága márkás arcápolók, amiket korábban próbáltam. A legjobb benne az az őszinteség. Nincs benne 50 összetevő, nincs nagy marketing. Csak egy ősi dolog, ami – kiderült – tényleg működik. A bourbon vanília illat pedig csak egy plusz, ami az egész élményt olyan kellemessé teszi, hogy várom, hogy este bekendem magam. Furcsa, tudom.

Gyors Kérdések, Amiket Kérdeznek

Jó a marhazsír az arcra? Igen, mert – ahogy olvastam – a szerkezete nagyon hasonló a mi bőrünk saját zsírjához. Ezért ismeri fel és hasznosítja jobban a bőr, mint sok szintetikus alapú krém. Főleg száraz, irritált bőrre lehet csodás.

Tömíti a pórusokat a tallow balm? Nem, legalábbis nekem nem tömítette. Pont az ellenkezője: mivel jól beszívódik, nem hagy zsíros réteget a felszínen, ami eltömődést okozhatna. Természetesen mindenkinek más a bőre, de általában a magas hasonlóság miatt nem komedogén.

Milyen illata van a bourbon vaníliás tallow balmnak? Nehéz leírni. Meleg vanília, de nem édes. Inkább egy kicsi fűszeres, mélyebb jelleggel. Semmiképp sem az a mű, nyálkás illat. Nagyon kellemes és enyhe, nem marad meg erősen, csak egy finom érzés.

Szóval igen. Ha a bőröd is küzd a hideggel, és unod a próbálgatást, lehet, hogy ezt érdemes megnézni. Nekem bevált. Az én bőröm végre nem viszket, nem feszül, és boldog. Ennyi.