Azt hittem, ez hülyeség. Aztán kipróbáltam ezt a bourbon vaníliás tallow balm-ot.

Itt ülök, és a kanapén lóg a lábam, mert délután beütött az a fura, januári fáradtság. A bőröm úgy érződött, mint egy kihúzott pergamen. Próbáltam mindent. A drága üvegeket a polcon. Aztán valahol – lehet, hogy egy teljesen más témájú Reddit poszt alatti kommentben – megláttam a szót: tallow. Zsírból készült bőrápoló. Hát... oké. De valamiért nem görgettem tovább. Gondoltam, a nagyimnak lehetne itt valami mondanivalója. Szóval beleástam magam. És kipróbáltam ezt a Bourbon Vanilla Whipped Tallow Balm-ot. Most meg írom ezt, mert hát... működik. Furcsa, de működik.

A történet azzal kezdődik, hogy a bőröm télen mindig lázad. Olyan, mintha egy száraz, dühtől teli kis lény lenne. Ezt a tallow dolgot meg úgy kezdtem el kutatni, mint egy rossz detektívtörténetet. Aztán rájöttem, hogy ez nem újkeletű hipster hóbort. Ez a tradicionális tallow bőrápolás lényegében az emberiség egyik legrégebbi krémje. Gondolj csak bele. Honnan szerzett volna a nagy-nagy-őseink bőrápolót? Hát nem a patikából. A marhazsírból, amit a húsuk melléktermékeként kaptak, készült. Semmi nem veszett kárba. Teljesen más világ volt. És valahogy túlélte a csodaszerek korát, és most visszatér. Egy természetes bőrápolási comeback van, és a tallow az egyik főszereplő.

Hogyan került tallow a képemre?

Szóval a nagyimnak voltak régi módszerei. Vajjal kente a kezét télen. De a tallow-ról nem emlékeztem, hogy beszélt volna. Talán túl "köznapi" volt ahhoz, hogy megemlítsék. Aztán olvastam, hogy a marhazsír (a jó minőségű, legeltetett marhákból származó) olyan zsírsavakkal rendelkezik, amik nagyon hasonlóak a saját bőrünk által termelt szezumhoz. A bőrünk felismeri. Nem idegen anyagnak tekinti. Emiatt mélyen be tud szívódni, nem csak egy zsíros réteget hagy a felszínen. Ez a "mimikri" dolog volt az, ami meggyőzett, hogy legalább kipróbálom. Kicsit ijesztő volt belegondolni, hogy állati zsírt teszek az arcomra. De közben... hát, mi van a kollagén porokban? Azok is állati eredetűek. A világ összeesküdött ellenem.

Rendeltem egy kis üveggel. Egy francia kisüzem készíti. Megjött egy kis barna dobozban. Kinyitottam. A textúrára nem voltam felkészülve. Nagyon puha. Olyan, mint egy felvert vaj, de sűrűbb. Nem folyik szét. Kell hozzá egy kis erő, hogy kikanalazd. De amint az ujjad hegyével hozzáérsz, megolvad. Nem zsíros. Ez a legfontosabb. Nem zsíros. Csak... intenzíven hidratáló. A bourbon vanília illata pedig – nem tudom megfelelően leírni. Nem az a mű, édes parfümös illat. Inkább olyan, mintha egy meleg pite sülne a konyhában, de közben ott van valami földes, komolyabb alap. Nem parfüm. Illat. Nagy különbség. Felkentem az arcomra este, először nagyon keveset. Aztán vártam, hogy reggelre pattanásos pokollá váljon.

Reggelre semmi. A bőröm... nyugodt volt. Simább. Nem feszült. Ez volt az a "hmm" pillanat.

Miért működik a marhazsír a bőrre?

Itt kell egy kis laza történelem. A marhazsír (beef tallow) története a bőrápolásban olyan régi, mint a civilizáció. A vikingek kenőcsöket készítettek belőle a hideg ellen. A pionírok a kimentett bőrükre kenték. Nem voltak benne szintetikus tartósítószerek, parfümök, stabilizátorok. Csak a zsír, és esetleg néhány gyógyfüvekből készült kivonat. A titok a zsírsavakban van. A tallow főként telített és egyértékű telítetlen zsírsavakból áll, köztük sok palmitinsavból, sztearinsavból és olajsavból. Na most, fogd meg a poharad. A saját bőrünk szezumának is nagy része palmitinsavból és sztearinsavból áll. Látod a kapcsolatot? A bőrünk azt mondja: "Ó, helló, ismerős vagy! Gyere be!" Emiatt nem okoz zsírosodást vagy eltömődést. Ellenkezőleg. Amikor a bőr felismeri ezt a zsírt, nem próbálja kompenzálni azzal, hogy még több zsírt termel (ami a zsíros bőr problémája). Megnyugszik. "Aha, van elég zsír, nem kell túltermelni." Zseniális.

És ezért jó annyi mindenre. Olvastam, hogy sokan használják pikkelysömörre, ekcémára. Nekem nincs ilyen problémám, de a szárazság és a néhány ránc előtti barátságtalan vonal (azt hívják finom ráncnak, de nekem nem tűnik finomnak) ellen hadilábon álltunk. A tallow balm olyan, mint egy pajzs. Nem hagyja, hogy a fűtés, a hideg levegő kiszárítsa a bőrt. Egész nap ott van, dolgozik. De nem látszik. Ez a lényeg. Felkened reggel, beszívódik, és nem fénylik az arcod, mint egy fánk.

Aztán eltelt pár hét

Aztán jött a hidegfront. A levegő olyan száraz volt, hogy azt hittem, a bőröm hangot ad. Itt jött a második "hmm" pillanat. A tallow balm volt az egyetlen, ami tényleg megállta a helyét. A térdem és a könyököm – tudod, azok a helyek, amik télen mindig kifehérednek és viszketnek – simák maradtak. Simák! Ez annyira alap dolog, de annyira ritka. A kezeimre is kentem, miután megmostam őket. Nem kell fél óránként újra kenni. Ez egy óriási győzelem.

Itt jön egy személyes kitérő. A szék, amin ülök, kicsit túl kemény. A nyakam fáj. Gondolkoztam, hogy kenjek-e rá tallow-t. Csak viccelek. Vagy talán nem. Na mindegy. A lényeg, hogy elkezdtem úgy gondolni erre a kis üvegre, mint egy elsősegélycsomagra. Nem egy csodaszer. De egy megbízható alap. Olyan, mint a jó minőségű vaj a konyhában. Nem kell mindenre, de ha nincs, hiányzik.

Azt hiszem, a legnagyobb dicséret az, hogy elkezdtem természetesen ajánlgatni. Anyukámnak, akinek öregedő, nagyon száraz a bőre. "Anyu, hallgass ide. Ez állati zsír. Ne kérdezz. Próbáld ki." Megvette. Most ő is használja. Ez mindent elmond. Ha valami elég jó ahhoz, hogy az anyádnak ajánld, akkor valószínűleg tényleg jó. Megbízom benne jobban, mint bármelyik influenszerben.

Gyakran ismételt kérdések, amiket kérdeznek

A marhazsír tényleg jó az arcra? Igen, furcsán hangzik, de szerintem az. A titok a hasonlóságban van. Mivel olyan zsírsavakat tartalmaz, mint amiket a saját bőrünk is termel, a bőr felismeri és mélyen be tudja szívni. Nem egy idegen szilikon vagy paraffin olaj, amit a bőr próbál "leküzdeni". Egy természetes, ősi hidratáló.

Nem tömi el a pórusokat? Nem. Legalábbis nálam és sok más vélemény írója szerint nem. Mivel a bőr felismeri és jól metabolizálja, nem marad a felszínen, hogy eltömje a pórusokat. Sőt, sokan, akik zsíros bőrrel küszködnek, azt mondják, hogy a tallow segített egyensúlyba hozni a zsírt termelést. A bőr nem érzékeli a "zsírszükségletet", így nem termel túl sokat. De mindenki bőre más, érdemes óvatosan kipróbálni.

Milyen illata van a bourbon vaníliás tallow balm-nak? Összetett. Nem az a cukros, fagylaltos vanília. Inkább olyan, mintha egy pálinkában áztatott vaníliarúd és egy kis méz keveredne. Meleg. Kicsit fűszeres. Semmiképpen nem nyomasztó vagy túl erős. Nagyon otthonos, téli illat. Nem marad meg parfümszerűen, csak egy finom, enyhe gesztus, amíg felkened.

Szóval igen, újra fogom vásárolni

Már majdnem elfogyott az első üvegem. A teteje már látványosan lejjebb került. Ez mindig a legjobb jel. Nem áll a polcon szépnek. Használom. Az Etsy-n találtam ezt a kis üzemet, ahol készítik – nem reklámozom őket, de őszintén, jó munkát végeznek. A textúra, a minőség, minden top.

Ha valaki unta a körforgást – próbálja ki a drága hidratálót, ami nem hat, majd a következőt –, akkor lehet, hogy itt van valami. Nem egy gyors javítás. Inkább egy lassú, de tartós békekötés a bőröddel. Egy visszatérés valami alapvetőhöz, ami mindig is itt volt, csak elfelejtettük. A tradicionális tallow bőrápolás nem egy trend. Ez egy emlékeztető. Néha a legősibb megoldások a legokosabbak.

És most komolyan... rendelnem kell egy újat. A nyakam is fáj. Talán... na nem. De az arcomnak biztosan jó lesz.