Azt hittem, ez nem lesz semmi: a Lavender Tallow Balm és a bőröm, ami végre nem viszket

Itt ülök, és a kezemben van ez a kis üveg. Megint. A Whipped Tallow Balm, a levendulás. Tegnap este rendeltem a harmadikat. Egy évvel ezelőtt még kiröhögtem volna magam, ha valaki azt mondja, hogy marhazsírral fogom kenni az arcom. De most, télen, amikor a szél úgy csapja az arcát az embernek, mint egy nedves rongy, ez az egyetlen, ami tényleg segít. A száraz, viszkető bőrömre. Azt hittem, mindent kipróbáltam. Aztán jött ez a természetes arcápolási kaland, vagy inkább kísérletezés. És a marhatallow.

A történet valahol novemberben kezdődött, egy ilyen szürke, esős kedd este. Az arcom olyan volt, mint a reszelt répa. Nem viccelek. A CeraVe hidratáló, amitől mindenki esküszik, nekem olyan volt, mintha vízzel locsolnám be. Semmi. A The Ordinary niacinamide? Semmi. A La Roche-Posay Cicaplast? Egy kicsit enyhített, de reggelre minden visszajött. A kezeim a hátamon voltak, hogy megvakarjam az állam, de tudtam, hogy csak rosszabb lesz. Teljesen tanácstalan voltam. Aztán valahol egy Reddit posztban bukkantam rá a tallow skincare-ra. Marhazsír. Komolyan. Az első gondolatom az volt, hogy biztosan valami nagyon furcsa, önellátós, homesteading jelenség. De a bőröm már annyira nem érdekelte, hogy mit teszek rá.

Hogyan került tallow az arcomra (és miért nem hagyom abba)

Szóval rendeltem egyet. Egy kis Etsy boltból, francia készítésű, legeltetett marhából. Azt írták, a tallow olyan, mint a bőrünk saját zsírja, a sze bum, ezért szívja be igazán mélyre a bőr. Én meg csak annyit gondoltam: remélem, nem fog úgy illatozni, mint egy nyers steak. Megjött a csomag. A kis üveg benne volt, és tényleg fel volt verdelve, olyan, mint egy nagyon sűrű hab. Megszagoltam. Levendula. Nem erős, nem mű, hanem olyan… igazi. Olyan, mint a nagymamám szekrényében. Nyugtató. Kicsit fűszeres is. Nem tudom megmagyarázni. Hideg volt a textúra, amikor kivettem belőle. Aztán a tenyeremben gyorsan megolvadt, olyan lett, mint egy olaj. Bekentem az arcom. És vártam, hogy valami borzasztó dolog történjen.

De semmi. Csak beszívódott. Nem maradt zsíros réteg, nem csillogott az arcom, mint egy fánk. Csak puha lett. Sima. Nem viszketett. Ez volt az első este. A szokásos éjszakai viszketés, ami általában felébreszt, elmaradt. Másnap reggel az arcom nem húzódott, amikor mosolyogtam. Ez volt a nagy "ó" pillanat. Itt ültem a konyhaasztalnál, a kávémmal, és próbáltam felfogni, hogy ez a "durva" dolog valóban működik. A kezeimre is kentem, mert a téli levegőtől a kézközépem repedezett. Két nap alatt eltűntek a kis repedések. Komolyan. Azóta is ez a mindennapi rutinom része. Bekeni az arcom, a nyakam, a kezeim este, és kész. Ennyi. Nincs tíz lépés, nincs sorrend, nincs várakozás a szérumok között.

Mit csinál ez a levendulás tallow balm ténylegesen?

Nem varázslat. Nem egy éjszaka alatt új bőrt növeszt. De valami ilyesmi. A lényeg, hogy megvéd. Olyan, mintha egy láthatatlan, erős réteget húzna a bőrödre. A hideg szél nem tudja úgy kiszárítani. A központi fűtés levegője nem húzza ki belőle az összes nedvességet. A textúrája tényleg luxus, de nem az a mű, marketinges luxus. Hanem olyan, mintha valaki otthon, nagyon ügyesen keverte volna össze. A levendula illata pedig… hát, az tényleg az agyra hat. Nem az a fajta, ami megfojt. Hanem amikor bekened, és egy perc múlva már el is felejted, hogy milyen illata van, csak egy nyugalmat hagy maga után. Alvás előtt tökéletes. Mintha jelezné a testednek, hogy na, most pihenés következik.

Amióta ezt használom, az ekcémás foltjaim a karomon – amik mindig télen jöttek elő – sokkal nyugodtabbak. Nem vörösek annyira, nem viszketnek állandóan. Nem mondom, hogy eltűntek. De nem uralják az életem. Ez már rengeteg. A téli sebhelyek a kezeimen, amik olyanok, mint apró, fájdalmas vágások, azok szinte teljesen megszűntek. Mert este bekentem kézzel, és reggelre a bőr képes volt meggyógyulni. Egyszerűen zárta magát. Nem tudom, hogy működik a tudomány mögötte, hogy a marhatallow miért ilyen kompatibilis. De működik. És nem kell hozzá PhD.

Egy random gondolat: a múlt héten zuhanyzás után kentem be magam, és eszembe jutott, hogy gyerekkorban a nagymamám mindig zsíros krémmel kente a kezét, valami Nivea kék dobozos valamivel. Az is büdös volt, de működött. Ez olyan, mint annak a kifinomult, nem büdös unokatestvére. Na, ez volt a tangens. A lényeg, hogy a hideg idő nem játszik már velem.

Pár hét után a bőröm állapota

Nem fogok hazudni, nem lett tökéletes, babapopsi bőröm. Mert nem vagyok baba. De lett egy egészséges állaga. Nem száraz. Nem feszül. Nem hámlik az orrom hegye, amikor sminkelek. A smink amúgy is sokkal szebben ül rá, mert nincs az a száraz, szívó hatás. A bőröm nem "éhes" állandóan valami nedvességre. Olyan, mintha végre megkapta volna, amire szüksége volt, és most nyugton van. A legnagyobb változás az érzés. Nem az a folyamatos kényelmetlenség, hogy valami nem stimmel. Csak simán ott van, és csinálja a dolgát. Néha még meg is feledkezem róla, hogy bekennem kellene, mert nem jelez a viszketéssel vagy feszüléssel. Ez számomra a legnagyobb win.

Télen ez a kis üveg mindig a párnám mellett van. Mert hajnalban felébredek, és hideg van, csak nyúlok érte, bekentem a kezeim, és már jobb is. Nem kell felkelni, nem kell bemenni a fürdőszobába. Ez ilyen praktikus dolog is. A második üveget karácsonyra kaptam meg magamtól, mert tudtam, hogy kifogynék. A harmadik most jött meg. Ez már beszél.

Megvenném-e újra? Na, persze

Igen. Már meg is tettem. Háromszor. Mert ez az egyetlen dolog, ami tényleg tartós megoldást kínál a száraz, téli bőrömre. Nem egy hőbörgő, csodaszerként reklámozott termék. Csak egy alapvető, ősi összetevő, ami úgy tűnik, jobban érti a bőröm, mint bármelyik, laborban kifejlesztett, 30 összetevős krém. Nem olcsó mulatság, de egy üveg kitart vagy 3-4 hónapig, mert nagyon kevés kell belőle. És ha belegondolok, mennyit költöttem olyan krémekre, amik nem működtek… hát, ez végre egy olyan, ami igen. Megbízható. Mint egy jó kabát.

Ha valaki kíváncsi a természetes arcápolásra, vagy egyszerűen belefáradt abba, hogy a bőre állandóan háborúban van a külvilággal, szerintem megér egy próbát. Én ezt a levendulás változatot szeretem, de biztos vannak más illatok is. Az Etsy-n találtam, ahol ezt a francia készítésűt árulják. Semmi reklám, csak tény. Onnan rendelem.

Gyors kérdések, amiket szoktak kérdezni

Jó a marhatallow az arcra? Igen, mert nagyon hasonló a szerkezete a mi bőrünk saját zsírjához. Azt írják, hogy a legközelebb áll hozzá. Ezért tudja annyira mélyen hidratálni, és a bőr felismeri, szívja fel, nem csak egy réteget hagy a felszínen.

Elzárja a pórusokat? Nekem egyáltalán nem. Sőt. Mivel jól beszívódik, nem hagy zsíros filmet. Természetesen mindenkinek más a bőre, de általában a nem komedogén anyagok közé sorolják, pont azért, mert annyira kompatibilis. Nekem semmit nem zárt el, sőt, tisztábbnak tűnik a bőröm.

Milyen illata van a levendulás tallow balm-nak? Igazi, száraz levendula. Nem édes, nem mű. Kicsit fűszeres, földes. Olyan, mint egy nyugodt nyári estébe csomagolva. Nagyon enyhe, bekened, és pár perc múlva alig érezni. Nem az a fajta, ami rajtad marad és zavar.

Szóval igen. Ha a bőröd küzd a hideggel, vagy csak olyan érzékeny, hogy minden irritálja, lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni ezt a tallow dolgot. Nem kell túlgondolni. Csak kened, és kész. Nekem bevált. A harmadik üveg is itt van már. Az elmond mindent.